Kerítés a szőlőhegyen?

Hát, őszintén szólva, abszolút nem vagyunk hívei. Valahogy nem tartozik hozzá a szőlőhegy képéhez, de sajnos nem csak ez az egy, ami ezen a téren változik. Ellenben, sok más mellett, ez is felborult az utóbbi időben: a római kor óta valahogy mindig sikerült szőlőt termelni ezen a vidéken, a jelenlévő, vadon élő állatok mellett. Ez, jelentem, a XXI. század elejére ellehetetlenült. 

Nem tudjuk az okokat, sokan sokmindent mondanak, a végeredmény azonban tény: itt állunk egy ötödéves, újratelepített szőlővel, ami megkapott minden gondoskodást, és eddig egy értelmes szüretet nem lehetett csinálni rajta. Mert lényegében az egészet megették az őzek és a szarvasok.

Számos, a probléma megoldására irányuló, szerteágazó próbálkozást követően, feladtuk az ebbéli elveinket, ismét mélyen a zsebünkbe nyúltunk, és bekerítettük az egészet. A mi helyzetünkben vagy folytattuk volna az eddigi vesszőfutást, vagy nem maradt más választásunk.