A cefre két útja

A szüret során, a bogyózást követően, kádakba került a cefre, amiknek a közepén mustszűrő kosarakból nyertük ki a színmustot. Ez ment a tartályokba erjesztésre, annak rendje és módja szerint. Igen ám, de a présünk már-már tradicionálisnak tekinthető működésképtelensége idén is kitartott, így a cefre, amiből a saját súlya már nem nagyon nyomott ki mustot, préselés nélkül, egy az egyben ment pálinka alapanyagnak.

Mindezek eredményeként mostanra kiforrt a 100%-ban színmustból készült borunk. Túl vagyunk a durva seprőről történő lefejtésen, alapkénezésen, és jelen pillanatban a dolgok úgy tűnnek, minden halad (pontosabban: érlelődik) a maga útján. Az illatok szépek, 12,5 % az alkohol tartalma (valahol a mustfok mérés elment, az alapján alacsonyabbnak kellett volna lennie), 7 g/l a sav (ami elég sokféle savból áll össze a mérések szerint), az almasav valami csoda folytán, lényegében elbomlott magától.

Készen lett a pálinka is, a fenti körülmények okán 45 (!) liter tiszta szőlőpálinka boldog tulajdonosaivá váltunk. Tegnap este megkóstoltam, és őszinte leszek, egyelőre korántsem tetszik úgy, mint a bor. Nem vagyok egy pálinka szakértő (sem), a tapasztaltabbak azt mondják, ne várjak sokat egy alig egy hete lefőtt tételtől, pár hónap pihenésre, érésre ennek a nedűnek is szüksége van. Én bizalmat szavaztam neki, visszatérünk még rá!